2012. május 21., hétfő

Kalandozunk

Kirándulni voltunk az ovival, az ausztriai meseparkban. Mivel hosszú az út odáig (még felnőtt szemmel is) kicsit féltem, hogy mi lesz a buszon, de a gyerekek példásan viselkedtek. Már olyan gyerek módra példásan vagyis egymással játszottak nem a szülőket nyúzták. A felnőttekről már kevésbé volt ugyan ez elmondható, mert odafelé pálinkázott a fél busz, ami nekem még gyerekek nélkül is meredek, de azt soha nem fogom megérteni, hogy egy ovis kirándulásra miért kell alkoholt vinni. Haza felé meg volt aki hőbörgött, hogy a gyerekek viháncolása zavarja a minőségi pihenését....no comment.

Maga az élmény viszont feledhetetlen volt, már érzem, hogy visszatérünk mi ide családilag (és lehetőleg hétköznap, mert hétvégén millióan vannak). Az elején kicsit túl volt pörögve Jázmin, de érthető is, hiszen nagyon várta. Viszont mindezek ellenére semmi hisztit nem produkált, szót fogadott. (Kamilla ugyan ilyen jól viselkedett itthon, úgy látszik, ha nem vagyunk ott mind a ketten akkor jobban bírják a szülőbűvölést és nem zavarodnak bele, hogy mikor mit csináljanak...ami csak iszonyat hisztihez vezet).
Szinte mindent kipróbáltunk amit akartunk, bár nyilván van egy csomó minden még ott amiről nem is tudjuk, hogy akarjuk :) Jázmin felszállt velem egy katapult gépre vagy mire, amin szegényem úgy megijed, hogy meg kellett állítani és később is, ha elmentünk mellette remegés fogta el. Ezen kívül még a nagyon várt (és agyon keresett) szellemkastély okozott kellemetlen perceket neki. Az ajtóban kinyíló koporsó és csontváz kombó már kellő képen elrettentette, de még tovább mentünk egészen 1m-t amikor is sötétben pirosan világító szemekbe botlottunk, na ez sok volt  és reszketve rohantunk kifelé (na jó csak ő reszketett).
Viszont a parkban, félős gyerekek számára is rengeteg kaland van így nem távoztunk csalódottan :)

egy kis közmunka

















asztalon táncolás

végére kicsit elfáradt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése